Miért hoztuk létre a Kékmadár Tanodát?
Mert tudjuk azt, hogy
– a tanulási képességek specifikus fejlesztése és a tanulástechnikai ismeretek oktatása nem képezi az iskolai program részét;
– sok gyermek unalmasnak tartja a tanulást, vagy szorong miatta;
– sok gyermeknek nem jut ideje játszani és mozogni a tanulás mellett.
Mert hiszünk abban, hogy
– a tanulás hatékonysága nem csupán a született adottságoktól, hanem a szerzett képességektől és ismeretektől is függ, tehát maga a tanulás is tanulható;
– megfelelő képességek és tanulás-módszertani ismeretek birtokában lehet igazán hatékonyan tanulni;
– a gyermekek motiválhatók és bátoríthatók.
Mert reméljük, hogy
– sok gyermekkel lesz alkalmunk tanulva játszani és játszva tanulni;
– sok szülővel lesz alkalmunk a hatékony tanulástámogatásról beszélgetni;
– tevőlegesen járulhatunk hozzá a tanulással kapcsolatos problémák megelőzéséhez vagy kiküszöböléséhez.
Mert szeretnénk, ha minél több gyermek lenne képes
– adottságait kamatoztatva könnyebben, gyorsabban, többet, jobban és nagyobb kedvvel tanulni;
– sok hasznos időt megtakarítani és különleges kedvteléseire fordítani, méghozzá úgy, hogy az iskolai sikerek sem maradnak el;
– korlátok között is megtalálni a tanulás szabadságát.
Mert bízunk a gyermekedben!
Jacques Prévert: Hogyan fessünk madarat?
Fessünk először egy kalitkát,
az ajtaját szélesre tárva,
s fessünk aztán
valami kedveset,
valami egyszerűt,
valami szépet,
valamit, ami hasznos
a kismadár szemének,
s támasszuk aztán egy fának a vásznat
egy kertben,
egy erdőben,
vagy egy rengetegben,
s rejtőzzünk a fa mögé semmit se szólva,
sőt mozdulatlan.
Néha gyorsan odajön egy madár,
de olykor hosszú évek is elmúlnak,
míg elhatározza magát, hogy leszáll.
Ne veszítsük el a türelmünk,
várjunk, merengjünk.
Várjunk, ha kell, éveken át,
száz év nem a világ,
hogy gyorsan vagy lassan jön-e meg a madár,
nincs semmi összefüggésben vele,
hogy lesz-e a képnek majd sikere.
Amikor megjön a madár,
– ha megjön a madár –
mélységes csendben legyünk,
várjuk meg, amíg a kalitkába belép,
s bent van, ha már besétált egyszer,
zárjuk be ajtaját gyorsan az ecsettel.
Aztán tüntessünk el minden rácsot vigyázva,
nehogy egy csöpp is hulljon a madárra.
Fessünk aztán egy tündéri szép fát,
s a legszebb ágat
válasszuk a madárnak.
Fessük meg a zöld lombokat, a borzoló szelet,
a napban táncoló porszemeket,
a fű bogarainak zsivaját a nyári melegben,
s várjuk meg, amíg a madár dalolni kezd önfeledten.
Ha nem dalolna a madár,
rossz jel volna, azt mutatná meg – óóó –
hogy a kép rossz, csapnivaló.
De jó jel az, ha a csőre dalra rebben.
Akkor egy tollat a gyerek
a madár szárnyából gondosan kitéphet,
s aláírhatja vele boldogan
a képet!
(Fordította: Végh György)